Győrben született, a Révaiban érettségizett, az ELTE német–orosz szakán szerzett diplomát. Az egyetemi évek alatt férjhez ment, párja a Jedlikben tanított, Hajnalka is követte őt a pályaválasztásban. Huszonnyolc évvel ezelőtt alapította meg azóta is jól prosperáló, népszerű nyelviskoláját, látta az egzisztenciális igényt, a nyitottságra készülő gazdaságot. Jövőképe beigazolódott, jött az Audi, s más külföldi cégek is letelepedtek Győrben, a jobb beosztásokhoz elengedhetetlenül szükség volt a német, majd az angol nyelvre is. A magyar fiatalok is nyakukba vették a világot, mentek tanulni, dolgozni, egy-két jól beszélt nyelv nélkül erre nem lett volna lehetőségük.

A tanárnő szerint németül most kevesebben tanulnak, pedig ma már sokra értékeli a piac, ha valaki az angol mellett még egy idegen nyelven beszél. Ráadásul a németek megszigorították a más országból tanulni jelentkezők lehetőségeit, sokkal magasabbak lettek a nyelvi követelmények. Az olasz és a spanyol pedig szerelemnyelv lett a fiatalok körében, osztja meg tapasztalatait.

Hatos Hajnalka nem csupán pedagógiai munkájával részese Győr és környéke társadalmi életének, hanem a tanításon kívül szervezője a Nyelvek Európai Napjának éppúgy, mint a Módszertani Napoknak. Ahol szükség van a segítségre, a jószándékra, a cselekvő szeretetre, ott őt mindig meg lehet találni. A háború elől menekülő ukrán gyerekek foglalkoztatásában, figyelemelterelésében is jelentős érdemeket szerzett. Ha valakinek a gondjait nem tudták önállóan megoldani, akkor a Vöröskeresztet kérték fel a közös munkára. Az Első Győri Lions Club tagjaként pedig mások mellett a látássérült gyerekek értő pártfogója.

Kérdezem tőle, milyennek látja a mostani fiatalokat, a város társadalmi életét, Győr hangulatát, életérzéseit.

Kissé elbizonytalanodtak az emberek – feleli. – Sokan félnek attól, megmarad-e a munkahelyük az autóipari válságban, és meddig tart, milyen következményekkel jár a háború: Feszültebbnek érzek szinte mindenkit, és fáradtabbnak is. Biztos vagyok benne, hogy többet dolgoznak, mint a korábbi években, és ebben kissé kiégnek. A Covid-járvány idején amúgy is jobban bezárkóztunk, s nem nagyon akarjuk kinyitni az életünket. Az órákon is látom, hogy nekem nemcsak tudást, hanem erőt és biztatást is kell adnom a nyelvtanulóknak. Valahogy el kellene oszlatnunk a fásultságot, helyre kell állítani a közösség önbizalmát. Én azért léptem be a Mindent a Városért Egyesületbe, mert hiszem: ha a gondolatainkat kicseréljük, megújítjuk önmagunkat is. Amíg tudunk egymásnak újat mondani, és van esély az összefogásra, addig adhatunk hitet a városnak, és egy-egy területen ajánlatokat, stratégiát, jövőképet is a közösségnek.

Hatos Hajnalka fia közgazdász, gyakorlatilag az egész gyerekkorát a nyelviskolában töltötte, kitűnően beszél öt nyelvet. Eddig Bécsben dolgozott portugál barátnőjével, most azonban hazatértek. Azt mondják, itthon érzik jól magukat. Örülök, hogy ők itt, Budapesten találnak otthonra, és itt használják azt a tudást, amit máshol is kamatoztatni tudnának.